Gabonaösszetétel:

Kukorica (78%)

Rozs (10%)

Árpamaláta (12%)

Illat: Karamell, vanília, tölgyfa.

Íz, lecsengés: Lágy karamell ami átfordul kellemes szén és vanília ízkavalkádjába, végül egy enyhén fűszeres csokoládés meleg lecsengésben fejeződik be.

Díjazásai:

Platina érem - 2018 SIP Awards

Kettős aranyérem - 2018 San Francisco World Spirit Competition

Gyártó: Lux Row Distillery

Ár/liter: 8 595 Ft/l Alkoholmennyiség: 40% Űrtartalom: 1L Gyártó Ezra Brooks Régió: Amerika  

Hogyan készül a Bourbon?

A whisky lepárlóinak először is meg kell határoznia a „mash számlát”, a különböző szemek receptjét. A Bourbon esetében ennek legalább 51% kukoricából kell állnia, a „kis szemek” egyenlege általában malátázott árpa, rozs vagy búza. A rozs az a gabona, amelytől a whisky nehezebb lesz, fűszeresebb és borsos jellegű. Íze, mint egy tortilla chips a torkunk hátulján. A búza, a whisky frissességét kölcsönözi és adja meg a könnyedségét, míg a maláta árpa merészebb jellemzőkkel rendelkezik, és segíti az erjesztési folyamatot. Folyamat első lépése, amikor a szemeket (kukorica, rozs, maláta árpa, búza) durván őrölik és vízzel összekeverik. Ezt a keveréket ezután melegítik, így lehetővé téve a gabonákban természetesen jelenlévő alfa-amiláz enzimek számára, hogy a gabonákban lévő keményítőt erjeszthető cukrokká hidrolizálják. Elsőként a kukoricát, majd a rozst vagy a búzát és végül az árpát keverjük össze, figyelve arra, hogy a legalacsonyabb hőmérsékleten főzzük. A főzés néha nyomás alatt van, és nagyon fontos, hogy az evezők végig felkavarják a keveréket. Az amerikaiak az egyetlen whisky készítők, akik különböző szemeket főznek együtt. Más whiskygyártók, akik többszemű whiskyt készítenek, mint például a kevert skót whisky, a desztilláció után összekeverik a különböző szeszes italokat. A Bourbon mintegy 95 százalékát Kentuckyban állítják elő, a természetesen előforduló mészkőben gazdag vizek miatt. Tökéletes a desztilláláshoz, mivel a vas hiánya és a kalcium jelenléte előnyös az élesztő számára az erjedés során. A főzés után, az egész cefrét, beleértve a szilárd anyagokat is, egy erjesztő kádban szivattyúzzák, ahol élesztőt adnak hozzá, valamint a modern amerikai whisky alapvető összetevőjét a „savanyú mash-t”, azaz az előző desztillációból visszamaradt maradékot vagy költési cefrét. A „savanyú mash” a whisky savanykás ízére utal, amely kifejezést az amerikai whisky márkák az üveg címkén használják. A legtöbb Bourbont kétszer desztillálják 62,5% és 70% alc. között. A második desztilláció után az előállított szeszes italokat néha „fehér kutyának” nevezik, amit legalább két évig kell érlelni egy új elszenesedett tölgyfahordóban. A hordók készítésére használt tölgyet üres részekre osztják és fűrészelik, amelyeket legalább hat hónapig egymásra raknak és hagyják pihentetni. Az időjárás fehéríti és kimossa a keserű tanninokat a tölgyben, és lehetővé teszi a vanillin kialakulását. Végül a hordókat elégetik, és a hordó belsejének elégetése karamellizálja ezeket a cukrokat. Ez az elszenesedett tölgyréteg vanillint és karamell ízeket ad a whiskyhez, és a Bourbon jellegzetes barnaborostyán színét. A hordók átlagos mérete 265 liter. Általánosan elfogadott, hogy az alacsonyabb érlelési erősségek az ízek jobb kivonását eredményezik a hordóból. A különböző lepárlók különböző színeket festenek raktáraikra, hogy befolyásolják a nap hőjének konvekcióját. A nyár folyamán a nap melege megmarad a hordókban, így télen a hőmérséklet melegebb lesz, mint kint. A hőmérsékletváltozások nagyban befolyásolják az érést. Amikor a fa hővel tágul, a whisky beszivárog a fába, fordítva, amikor a hőmérséklet csökken, és a fa összehúzódik, a whiskyt kiűzik a fából. Ezt a műveletet ciklusnak nevezzük. Az anyatermészet körülbelül négy ciklust biztosít a szezonális változások miatt. Rickhouses-ahol a hordókat érlelik, lehet bármilyen magas, a hordók általában három szinten pihennek. A többszintes rickhouse-okban akár 35° C fokkal is eltérhetnek a felső és alsó padlók és a hordók pozíciójának különbségei, és az elszenesedési foka nagyban befolyásolja a kész Bourbon ízét. A rickhouse legfelső emeletei szárazok és forróak, így néhány százalékot nyernek az alkohol erejében. Ezzel szemben az alsó padló hűvösebb, így több alkoholt párologtatnak el, ezzel veszítve erejükből. Egy legenda szerint, a rickhouse padlók különböző hatásira emlékeztetnek minket angyalok, akik a a rickhouse-ok tetején vizet isznak a hordókból, a szárazság és a forróság miatt, míg az alján a nedves és hűvös körülmények között lévők alkoholt fogyasztanak, hogy enyhítsék reumájukat. A szerencsés angyalok középen vizet és alkoholt isznak a hordókól. A legtöbb rickhouse általában hat-kilenc emelet magas. A Bourbont általában körülbelül 150 hordóból keverik, ezeket több különböző rickhouse különböző emeleteiből választják ki. A palackozás előtt gyakori a Bourbon (-2° és -12°) és a szűrű lehűtése. Néhány kis tételű Bourbont a gabona különböző arányai is jellemeznek a szokásos cefreszámlától. Míg a kistermelők kevesebb mint egy tucat hordóból gyárthatnak kis tételű palackozásokat, a nagyobb volumenű kis tételű Bourbonokat általában úgy állítják elő, hogy kiválasztott hordókat vesznek a raktár bizonyos területeiről, amelyeket aztán összekevernek, hogy következetes ízt érjenek el. A szabályok előírják, hogy csak új tölgyfahordókat lehet használni Bourbon készítésére. Használat után azonban a hordókat nem dobják ki, ehelyett más szeszesitalok, főleg skót whisky és rum érlelésére értékesítik őket.